A szolunáris naptárról...
1926-ban John Alden Knight az édesvízi és tengeri halak viselkedését feltételezetten befolyásoló 33 faktort vizsgált meg egyenként nagy gonddal, és vetette el azokat a faktorokat, amelyek láthatóan nem hatottak a halakra. Mindössze három faktor maradt, amelyet tovább vizsgált: a Nap, a Hold és az apály-dagály jelenség. A Nap valószínûsíthetően önmaga nem tud hatást gyakorolni a halakra, az apály-dagály jelenség az édesvízi halak esetében szintén nem jöhet számításba. Együttesen azonban mindhárom faktor hatással bírhat a tengeri és az édesvízi halakra egyaránt. Ezek alapján John Alden Knight 1936-ban jelentette meg első szolunáris táblázatát, melyet alkalmazva 200 esetből 180 alkalommal vezetett sikerre a táblázat használata.
Megnövekedett aktivitás tapasztalható:
- újholdkor és holdtöltekor
- amikor a major vagy minor periódusok a napkelte (-nyugta) idejére esnek
- amikor a major vagy minor periódusok periódusok a napkelte (-nyugta) és a holdkelte (-nyugta) idejére esnek
- amikor a major vagy minor periódusok a napkelte (-nyugta) és a holdkelte (-nyugta) idejére esnek újhold vagy holdtölte napján
A tengerek mellett élő emberek számára ősidők óta ismert, hogy a nap és a hold együttes vonzereje idézi elő az apályt, illetve a dagályt. Ezt a jelenséget nem érzékelhetjük mi, emberek a belvizeken, folyókon, de bizonyított tény, hogy a halak igenis érzékenyen reagálnak erre az egyesített vonzerőre, méghozzá úgy, hogy megnő vagy csökken a kapókedvük, azaz étvágyuk. Ez a jelenség nem annyira szembetûnő mint a tengereken, de az édesvízi halaknál sem hagyható figyelmen kívül. Az az igazság, hogy a halak kapókedvére sok más tényező is hatással van, s ezek különböző kombinációja igen jó eredményt hozhat a horgászatban, de teljes sikertelenséget is.
A szolunáris táblázatot egy francia ichtiológus (tudós, halszakértő) harminc évi megfigyelései alapján állította föl, Észak-Amerikában kísérve figyelemmel a halak reagálását a nap-hold változó fázisaiban.
Vannak részünkre ismert és ismeretlen tényezők (faktorok), amelyek valamilyen módon kihatnak a halak étvágyára, kapókedére.
Ilyenek például:
-
vízállás (magas, alacsony),
-
a víz tisztasága (átlátszóság, szennyezettség stb.),
-
megvilágítás (derûs-borús),
-
napszakok (reggel-nappal-estefelé, félhomály, sötétedés),
-
apadás, áradás, stagnálás,
-
évszakok (tavasz-nyár-ősz-tél),
-
szélfúvás (iránya, erőssége),
-
légnyomás (esése, emelkedése),
-
légköri frontbetörések, átvonulások (hideg, meleg, frontbetörés-mentes napok),
-
a víz oldott oxigéntartalma,
-
a víz hőfoka,
-
a horgon levő csali, csalétek,
-
a horgászvíz nyugalma (halász-orvhalász tevékenység, tiltott eszközök alkalmazása),
-
a horgászhely kiválasztása (az adott vízterület ismerete a horgász részéről).
Ezek az ismert (úgy-ahogy!) tényezők egy egész tanulmányt igényelnek, amit nekünk, horgászoknak az irodalomból, de főleg tapasztalatokból kell megtanulnunk. Ez a több évtizedes tapaszatalatok alapján horgászással, megfigyeléssel sikerül is, kinek-kinek a képességéhez mérten. A több évtizedes megfigyelések, följegyzések szerint a szolunáris táblázat szerinti fogás hozzávetőleg hatvan százalékban vált be. Voltak esetek, amikor teljes mértékben "igazodtak" a halak a táblázathoz, de olyan napok is, amikor pont ellenkezőleg visekedtek, akár jó, akár rossz fogást jelzett a szolunáris táblázat.
